Magyar Birkózás.hu

Az 1956. évi melbourne-i olimpián a kötöttfogású birkózásban Polyák Imre pehelysúlyban második, Tóth Gyula a könnyűsúlyban harmadik lett.

A melbourne-i és az 1960-as római olimpia közötti időben két szabadfogású és egy kötöttfogású világbajnokságra került sor. A szabadfogású világbajnokságot 1957-ben Isztambulban, 1959-ben Teheránban rendezték meg.

Az 1957. évi szabadfogású világbajnokság győztesei: Kartal, Akbas és Dagistanli mindhárom török, Besztajev és. Balavadze mindkettő szovjet, Soruri iráni, Szirakov bolgár és Kaplan török.

Az 1959. évi győztesek: Alijev szovjet, Akbas és Dagistanli török, Szinyavszkij szovjet, Habibi iráni, Szirthladze szovjet, Takhty iráni és Ahmedov bolgár.

A magyar versenyzők közül az 1959. évi teheráni világbajnokságon Hollósi Géza a középsúlyban második helyezést ért el.

Sikeresebb volt a magyar versenyzők szereplése az 1958. évi budapesti kötöttfogású világbajnokságon, Polyák Imre a pehelysúlyban másodszor nyert világbajnokságot. Kerekes Sándor lepkesúlyban és Gurics György félnehézsúlyban második helyezést, Tóth Gyula pedig könnyűsúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1960. évi római olimpia nem hozta meg a várt sikert a magyar birkózóknak. Polyák Imre előző két olimpiai második helyezése és két világbajnoksága után a legesélyesebb volt a győzelemre, különösen, amikor  az olimpiai bajnok Virupajevet is legyőzte. A döntő mérkőzésen, a török Sillével szemben azonban - akit addig mindig legyőzött - ez alkalommal alulmaradt és második helyezést ért el.

A budapesti kötöttfogású világbajnokság győztesei közül Rómában csak a két szovjet versenyző, a légsúlyú Karavajev és a nehézsúlyú Bogdán nyert olimpiai bajnokságot.

A római olimpián tűnt fel a fiatal Kozma István, aki akkor még csak negyedik lett ugyan, azonban kétméteres termete, 150 kg-os testsúlya és kiemelkedő technikai képzettsége révén néhány év múlva már a világ legelső nehézsúlyú kötöttfogású birkózójává fejlődött.

A római és a következő - tokiói - olimpia között három kötöttfogású és három szabadfogású  világbajnokságot rendeztek.

1961-ben mind a kötött-, mind a szabadfogású világbajnokságot Japánban, Jokohamában bonyolították le. Kötöttfogású birkózásban Gurics György félnehézsúlyban világbajnokságot nyert, Polyák Imre a könnyűsúlyban második, Kozma István pedig a nehézsúlyban harmadik helyezést ért el. A szabadfogású birkózásban Varga János légsúlyban ezüst-, Hollósi Géza középsúlyban szintén ezüstérmet nyert.

Az 1962. évi kötött- és szabadfogású világbajnokságot az USA-ban, Toledóban rendezték meg. A versenyt nyolc súlycsoportban bonyolították le, de a súlycsoportok addigi határait részben módosították. A felső határt könnyűsúlyban 70, váltósúlyban 78, középsúlyban 87 és félnehézsúlyban 97 kg-ban állapították meg.

A kötöttfogású birkózásban három szovjet, két magyar, két török és egy japán versenyző nyert világbajnokságot. Ez volt az első eset, hogy japán versenyző a kötöttfogású birkózásban világbajnokságot nyert.

A magyar versenyzők közül Polyák Imre a pehelysúlyban, Kozma István pedig a nehézsúlyban győzött. Polyáknak ez volt a harmadik világbajnoksága.

A szabadfogású birkózásban a magyar versenyzők közül Varga János légsúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1962. évi toledói világbajnokság győztesei kötöttfogásban: Ribalko szovjet, Icsigucsi japán, Polyák Imre, Ayvaz török, Koleszov szovjet, Kis török, Abasidze szovjet és Kozma István. S

Az 1963. évi világbajnokságot szabadfogású birkózásban Szófiában, kötöttfogású birkózásban pedig a svédországi Halsingborgban rendezték meg.

A magyar versenyzők közül a szabadfogású birkózásban Reznák János a nehézsúlyban harmadik helyezést ért el. Jóval sikeresebb volt a magyar birkózók szereplése a kötöttfogású birkózásban. Varga János légsúlyban világbajnokságot nyert, Polyák Imre pedig pehelysúlyban második, Gurics György középsúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1964. évi tokiói olimpián a magyar versenyzők a kötöttfogású birkózásban újabb sikereket értek el. A már három világbajnokságot és három olimpiai második helyezést szerzett Polyák Imre pehelysúlyban, a már szintén világbajnok Kozma István pedig nehézsúlyban lett olimpiai bajnok.

Az olimpia után finnországi Tamperében megrendezett 1965. évi kötöttfogású világbajnokságon a magyar versenyzőknek nem sikerült aranyérmet szerezniük. Kozma István vereséget szenvedett a szovjet Smakovtól, akit a világbajnok Roscsin helyett állítottak sorompóba a magyar világ- és olimpiai bajnok ellen. Roscsint ugyanis Kozma az olimpián legyőzte. A változtatás sikerült, és Kozma Istvánnak a második hellyel kellett megelégednie. Ugyancsak második helyezést ért el Kiss Ferenc a félnehézsúlyban, akit a szovjet Anyiszimov előzött meg.

A szabadfogású világbajnokságot 1965-ben az angliai Manchesterben rendezték meg. A magyar versenyzők közül Ölveti László ért el helyezést; harmadik lett a lepkesúlyban.

1966-ban mindkét fogásnemben ismét az észak-amerikai Toledóban rendezték meg a világbajnokságot. A kötöttfogásban Kozma István visszavágott a szovjet Smakovnak, és másodszor nyert világbajnokságot. Második világbajnokságát nyerte könnyűsúlyban a jugoszláv Horváth is.

Húsz évi szünet után ismét megrendezték az Európa-bajnokságokat.

Az 1966. évi kötöttfogású Európa-bajnokságot Essenben, a szabadfogásút pedig Karlsruhéban bonyolították le. A magyar versenyzők szereplését nem kísérte teljes siker. Kozma István ellen - a világbajnokságon legyőzött Smakov helyett - a szovjet nehézsúlyúak közül ismét a világbajnok Roscsin indult, és ezúttal sikerült megelőznie a magyar olimpiai bajnokot, akinek így a második hellyel kellett megelégednie. Ugyancsak második helyezést ért el könnyűsúlyban az NDK-beli német Pohl mögött a fiatal Steer Antal is.

A világbajnokságot nyert versenyzők közül a szovjet Roscsinon kívül az NSZK-heli Stange és a már olimpiai bajnokságot is nyert török Kis győzött.

Az 1967. évi kötöttfogású Európa-bajnokságot a Szovjetunióban, Minszkben rendezték meg. A magyar birkózók ezen a versenyen a régi hagyományokhoz méltóan, kiemelkedő sikerrel szerepeltek. Varga János a légsúlyban, Kiss Ferenc a félnehézsúlyban és Kozma István a nehéz

súlyban - ezúttal a szovjet Roscsint újból legyőzve - Európa-bajnokságot nyert.

Szabadfogásban a magyar versenyzők közül legjobban Bajkő Károly szerepelt, aki a váltósúlyban harmadik helyezést ért el.

A magyar birkózók sikeresen szerepeltek az 1967. évi bukaresti kötött fogású világbajnokságon is. Az olimpiai és Európa-bajnok Kozma István harmadszor nyerte meg a nehézsúlyú világbajnokságot. A középsúlyú Sillay László is világbajnokságot nyert, a lepkesúlyú Alker Imre pedig harmadik helyezést ért el. A szovjet versenyzők ezúttal is négy világbajnokságot nyertek. Rajtuk és a magyar birkózókon kívül csak egy román és egy finn versenyző nyert világbajnokságot.

1967-ben a szabadfogású világbajnokságot Indiában, Új-Delhiben bonyolították le. A magyar birkózók ezen a versenyen nem vettek részt.

Az 1967. évi világbajnokok kötöttfogásban: Bakulin szovjet, Baciu román, Rurua szovjet, Tapio finn, Igumenov szovjet, Sillay László, Jakovenko szovjet és Kozma István.

Az Európa-bajnokságokat a mexikói olimpia évében, 1968-ban is megrendezték. A kötöttfogású Európa-bajnokságot a svédországi Vasterasban, a szabadfogásút pedig a jugoszláviai Skopjében bonyolították le.

A kötöttfogású Európa-bajnokságon a félnehézsúlyú Kiss Ferenc megismételte előző évi győzelmét. Kozma István azonban a többszörös világbajnoki helyezett csehszlovák Kmenttel szemben ezúttal a második helyre szorult. A győztesek közül Kiss Ferencen kívül csak a könnyűsúlyú szovjet Grigorjev és a váltósúlyú török Adzsar nyer már korábban is Európa- vagy világbajnokságot.

A szabadfogású Európa-bajnokságon kiválóan szerepeltek a bolgárok; három súlycsoportban győztek. A magyar versenyzők közül a váltósúlyú Bajkó Károly megelőzve a szovjet kétszeres világbajnok Szagaradzét, a francia világbajnok Robin mögött második lett. A nehézsúlyú Nyers László pedig a szovjet Medvegy és a bolgár Duraljev mögött harmadik helyezést ért el.

Az 1968. évi mexikói XIX. olimpián először a szabadfogású versenyeket rendezték meg, azután került sor a kötöttfogású küzdelmekre. A szabadfogású olimpiai bajnokságon a magyar versenyzők közül Csatári József a félnehézsúlyban - a török Ayik és a szovjet Lomidze mögött - harmadik helyezést ért el.

Kötöttfogású birkózásban a magyar versenyzők jóval eredményesebbek voltak. Varga János a légsúlyban a korábban nyert Európa- és világbajnoksága mellé megszerezte az olimpiai bajnokságot is. Kozma István pedig a nehézsúlyban győzött; ő az első magyar birkózó, aki kétszer nyert

olimpiai bajnokságot. A váltósúlyú Bajkó Károly, aki az olimpián részt vett a szabadfogású versenyen is, elindult kötöttfogásban is. Próbálkozása sikeres volt, mert inkább szabadfogású létére a kötött fogású birkózásban harmadik helyezést ért el.