Cikkünk szerzője Dr. Molnár Szabolcs, jelenleg Spanyolországban tevékenykedő ortopéd-traumatológus, aki egykor diósgyőri színekben birkózott. Tanulmányának társszerzője Babak Shadgan, a FILA Orvosi Bizottságának a tagja, aki a Vancouveri University of British Columbia Ortopédiai Osztályán dolgozik.

A BMJ Case Reports-ban megjelent tanulmányban dr. Kun Renátó Zsolt és Módos Péter könyökműtétein keresztül szerezhetünk a mindennapi gyakorlatban is hasznos tapasztalatokat (a műtéteket még 2003-ban és 2005-ben végezte a szerző).

A téma fontosságát a következők jelentik:

• A birkózók között a könyöktáji idegbántalom sokkal nagyobb arányban fordul elő, mint az átlag népességben.
• Emiatt a gyakorló orvosnak kevesebb a tapasztalata, és ha nincs tisztában a sérülés vagy az eltérés lehetséges okaival, nehezen ismeri fel magát a betegséget.
• Szűk anatómiai régióban (5-10 cm), egymástól teljesen eltérő mechanizmussal jöhetnek létre a hasonló tüneteket okozó bántalmak, ami nemcsak a felismerést, de a kezelést és a sikeres rehabilitációt is befolyásolja.
• Ki kell emelni a háromoldalú konzultáció és kooperáció jelentőségét, amelynek a kezelő sebész + a versenyző + edző között kell létrejönnie a megfelelő időben és módon történő szőnyegmunkára való visszatéréshez.

Külön köszönet a példaértékű együttműködésért az egyesületi és keretedzőknek, Sike Andrásnak, Struhács Györgynek, Takács Ferencnek, Bacsa Ferencnek és Módos Jánosnak!

 

A „singcsonti” ideg instabilitása a könyöktájon élversenyző birkózónál

 

Alapvetően Renátó esetét követjük végig, mert az volt a nehezebb, bonyolultabb minden szempontból, kiegészítve azokkal a részletekkel, amelyek Csonti sérülésére voltak jellemzőek.

Renátó egy egyszerű, birkózók számára mindennapos, egyben szokásosnak nevezhető esés következtében sérült meg (ezt a II. ábra illusztrálja). Csontinak egy anatómiai sajátosság mellett bekövetkező túlterhelés okozta a panaszait.

I. ábra:

A képen egy baloldali könyök látható. Alul fut (kékkel jelölve) a "singcsonti ideg". Az ezt rögzítendő szalag (szürke trapéz) egy ízületen kívüli szalag – tehát nem az oldalszalag. Pirossal mutatjuk az ideg lehetséges elmozdulását szalagsérülés (instabilitás) esetén. Ugyanakkor az ideget leszorítás is érheti ettől feljebb vagy lejjebb a megerősödött izmok által – ahol már az izmok között fut. A kép baloldalán (sárga nyíllal jelölve - a karon) a triceps, az ábra jobboldalán (narancssárga nyíllal jelölve - az alkaron) a singcsonti csuklóhajlító izom 2 feje között történhet a leszorítás.

II. ábra:

Itt egy mindenki által jól ismert, banális sérülési mechanizmust láthatunk. Ez elég gyakori birkózásban, de szerencsére nem olyan gyakori az ezután bekövetkező szalagsérülés, ami az ideg instabilitását okozza.

III. ábra:

A fenti sérülés következtében, az idegi fájdalom hatására korlátozottá válik a versenyző mozgása és teljesítménye.

Következő ábránk azt hivatott bemutatni, hogy ezen sérülés esetén, birkózás közben, erő ellenében történő hajlításkor egy elektromos kisülésszerű érzés (ismerős ugye?) akadályozta a versenyzőt a 100%-os teljesítményben.

Mindkét versenyző esetében elkerülhetetlen volt a műtéti beavatkozás.

Renátó esetében egy 6 hetes, eredménytelenül lezajló fizioterápiás kezelés után döntöttünk a műtét mellett. Mivel a szakirodalomban is igen ritka elváltozásról volt szó, ezért halasztottuk a műtétet. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez nem csak fizikailag viseli meg a sportolót, hanem a műtét elkerülésébe való reménykedés lelkileg is felőrli az embert. Ugyanakkor a 6 hetes várakozási időt reális kompromisszumnak tartottuk.

Csonti „szerencsésebb” volt, mert a probléma hosszú távon alakult ki, így csak a fájdalmak felerősödésekor – pár hónap múlva - vált szükségessé a műtét.

 

A következő ábrán a műtéti kép jönne – amitől megkíméllek Titetek. A lényege:

1. Instabilitás esetén az elszakadt szalagot kell helyreállítani.
2. Ha ettől feljebb vagy lejjebb jön létre a nyomás, akkor viszont fel kell szabadítani a megerősödött izomkötegek alól.

Ez sebészileg fontos szempont. Az egyiknél rögzíteni kell az ideget, a másiknál felszabadítani. Magyarul: nagyjából ugyanazon a helyen, ugyanazon tünetcsoport esetén teljesen más műtéti elvet kell alkalmazni a két esetben! Ez természetesen befolyásolja a rehabilitációt is. Az egyszerűség kedvéért az elhúzódóbb (vagyis az ideg rögzítésénél szóba jövő) esetet mutatom be.

IV. ábra:

• Varratszedés után 4 hétig általános kondicionálás – futás, kerékpár, úszás.
• 4-6. hét egytengelyű erősítés.
• 6. héttől összetettebb erősítés, pl. kötélmászás.

• 8. héttől fogásgyakorlás.
• 10. héttől játékos birkózás, fél ellenállás.
• 12. héttől teljes intenzitás.

 

Szerencsére a műtétek jól sikerültek, amelyhez nagyban hozzájárult a versenyzők és edzőik 100% kooperációja, amelyért köszönettel tartozom – hiszen így igazi élmény a gyógyítás. Szeretnék egy-egy szép mozdulatot mutatni kettőjükről birkózás közben bizonyítékként (természetesen a műtétek után):

A birkózók és edzőik említése valamint megszólítása Renátó és Csonti beleegyezésével történt.

 

 

Kérdésed van a témával kapcsolatban? Tedd fel bátran!

Kérdéseidet tedd fel a FÓRUM-ban, és egyenesen szakértőnk - aki egyben a fenti cikk szerzője is - Dr. Molnár Szabolcs válaszol rá!

 

Tetszett a cikk? Nyomj ránk egy Like-ot!   » 

< Előző		Következő >